Eddig csak az érzésről esett szó, semmi konkrétum a zenével kapcsolatban. Hát íme egy kis komment, hogy mi is ez az eargasm ami magával ragad. A zenéről annyit, hogy nagyon egyszerű. Ez juthat eszünkbe, főleg, ha csak az OST-t hallgatjuk. Viszont lehet, hogy ez a minimál mégis a nyitja annak, hogy ennyire üt. Egyszerű techno, olykor house-os beütéssel, mégis a monotonitást oldó effektek és váltások magukkal ragadnak, és előidéznek egyfajta feelinget. Gondolkodásra ébresztenek, belevisznek egy izgalmas, új világba, melyben én speciel imádok lenni, nem is vágyom vissza az igaziba... Azt hiszem ez a legnagyobb érdeme ennek a film-zene műnek. Paul Kalkbrenner tehát megérdemli a film elkészülte óta egyre növekvő hírnevét. Nálunk egyébként 2009 tavaszán mutatta be az új hanganyagot a Merlinben. Nem tudtam ott lenni, de biztosan nagyot alkotott. Sajnos azonban hazánkban nagyon rétegspecifikumnak számít egy ilyen film, éppúgy, mint a zenéje is, úgyhogy alig néhány helyen játsszák csak.
Berlin Calling OST tracklist:
01 Aaron
02 Queer Fellow
03 Azure
04 Sky And Sand
05 Square 1
06 Altes Kamuffel (Special Berlin Calling Edit)
07 Torted
08 Moob
09 Mango (Special Berlin Calling Edit)
10 Atzepeng (Special Berlin Calling Edit)
11 Castenets (Special Berlin Calling Edit)
12 Revolte
13 Bengang
14 Peet
15 Absynthe
16 Gebrünn Gebrünn (Special Berlin Calling Edit)